A gyömbér őshazája vitatott, de az tény, hogy nagy termőhelyei a trópusi klímán találhatók: többek között Nyugat-India, Kína, Indonézia, Brazília, Jamaica és Nigéria fedezi a világ gyömbérszükségletét. Ennek fényében nem csoda, hogy a mai napig a Távol-Keleten örvend a legnagyobb népszerűségnek, míg Európa egyes részein szinte csak szárított, porított alakban használatos leginkább a karácsonyi sütik fűszerkeverékének alkotórészeként.
Nem volt ez mindig így, a középkorban szinte asztali fűszerként használták, a gyömbér követte a legkedveltebb borsot a népszerűségi listán. A jó erkölcsű lányokat óvták is a túlzott bor és fűszerfogyasztástól, nehogy a bors, a fahéj és a gyömbér túlzottan felpezsdítse a vérüket.
Később aztán visszaszorult az európai konyhaművészetben, csak a britek és a skandinávok maradtak meg elkötelezett gyömbérfogyasztónak.
A keleti konyhaművészetben többnyire frissen fogyasztják, a meghámozott és felaprított gyömbérgumót szívesen keverik fokhagymával együtt főként wokban sült ételekbe. Japánban a sushi mellé kínálják a rózsaszín színű, vékonyra szelt savanyított gyömbért (gari). Az indiai ételeknek is elengedhetetlen kelléke a gyömbér és a fokhagyma, szinte minden curryételben, hüvelyes vagy rizses fogásban megtalálható. Ami a magyar konyhában a pörköltalap, az az indiaiaknál az olajon párolt aprított gyömbér és fokhagyma keveréke.
Nyugaton inkább a szárított, őrölt gyömbér ismert a már említett karácsonyi mézeskalács-fűszerkeverékből, de jól illik minden almából és körtéből készült édességhez is.
A friss gumón és a fűszerporon kívül találkozhatunk még a briteknél népszerű gyömbérlekvárral, szirupban eltett gyömbérrel és a kandírozott változattal is.
A gyömbér íze jellegzetesen csípős, a friss gyökérgumóé sokkal intenzívebb, mint a szárított fűszerporé. Főzésnél a kettő nem helyettesíthető egymással.
A friss gyömbér vásárlásakor ügyeljünk rá, hogy lehetőleg fiatal, feszes héjú példányt válasszunk, mert az valószínűleg még nem fás és „szálkás”. Hámozatlanul 2-3 hétig is eltarthatjuk a hűtőben, de meghámozva, felaprítva fagyaszthatjuk is, vagy borba, rumba téve tartósíthatjuk.
Wokban sült chilis-gyömbéres karfiol
Hozzávalók:
1 kisebb fej karfiol
só
1 lilahagyma apróra vágva
4 szárított chili kimagozva, felaprítva
2 cm gyömbér meghámozva, felaprítva
4 gerezd fokhagyma felaprítva
4 ek. olaj
2 késhegynyi őrölt kurkuma
1 tk. thai halszósz
1 csomó újhagyma zöldjével együtt
3 ek. világos szójaszósz
3 ek. sötét szójaszósz
2 dl víz
1 doboz hámozott paradicsomkonzerv leve nélkül
Az újhagymákat 5 cm-es darabokra vágjuk, majd hosszában gyufaszálnyi csíkokra szeleteljük. A karfiolt a külső leveleitől megtisztítjuk, megmossuk, szárának nagy részét levágjuk. Szárával lefelé letesszük egy deszkára, és fél centiméteres szeleteket vágunk belőle. Minden szeletből kivágjuk a fás részeket és rózsáira szedjük őket.
A paradicsomkonzervet leszűrjük, a paradicsomokat felkockázzuk.
Egy nagyobb fazékban vizet forralunk, majd megsózzuk és a karfiolt kb. 8 perc alatt roppanósra főzzük. Leszűrjük, hideg vízzel leöblítjük.
Egy wokban/teflon serpenyőben felhevítünk 4 ek. olajat, beletesszük a lilahagymát, a gyömbért, a fokhagymát és a chilit és pár percig kevergetve sütjük. Megszórjuk kurkumával, hozzáadjuk a halszószt, majd az újhagymát és a karfiolt is. 2 percig pároljuk, majd mehet bele a kétféle szójaszósz és 2 dl víz, majd miután felforrt, 2 perc főzés után a paradicsomkockák is. Összerottyantjuk az egészet és tálaljuk.
Címkék, kategóriák
Címkék: gyömbér, hónap fűszereKategória: Fűszerek
