Van végre egy szerethető, minőségi főzős műsorunk. A Mesterszakács a Viasaton a hibái ellenére olyan pozitív példa a hazai televíziózásban, ami fényt sejtet az alagút végén.
Most eltekintek a külföldi példákkal való összevetéstől, Gordon hasonló műsorát nem ismerem, viszonyítási pontként a korábbi hervasztó színvonalú gasztrorealityk, a Vacsoracsata és a Hal a tortán szolgálnak. Ezekhez képest mindenképp minőségi ugrás a Mesterszakács.
Adott 12 mindenre elszánt hobbiszakács, más szóval gasztrofanatikus, akik 10 héten át versengenek egymással a mesterszakács címért. Közben hétfőtől csütörtökig az adott hét témájának jegyében főznek, hol dobozban rejtőző meglepetés-alapanyagokból, hol saját kedvenc receptek alapján, hol egy profi étterem konyhájában. Mindezt persze a kéttagú rigorózus zsűri, azaz Bíró Lajos és Gianni figyelő szemei előtt.
Ebben a gasztroshowban a zavaró műfaji sajátosságok szerencsére csak mértékkel vannak jelen: a gyors vágások a műsor intrójára korlátozódnak, és a későbbiekben sincs kamerarángatás, defókuszálás és egyéb felesleges kunsztok. Az adásidőt nem szakítják meg reklámok, így minden adott a zavartalan tévézéshez.
A műsorhoz természetesen kellett egy celeb is, a szakmai körökben elismert, de egy átlag néző számára ismeretlen Bíró Lajos mellé egy húzónév. Gianni nem rossz választás, de mintha meg lenne ő is szeppenve kicsit: nem hozza azt a lazaságot, amit várnánk tőle. Az első adás izgalma határozottan látható volt mind Bírón, mind Giannin, és bizonyos feszengés, megilletődöttség még mindig érezhető.
Szakmai szempontból a Mesterszakács szinte példa nélküli: jól látszik, mert mindent áthat az ízlésformáló szándék, de a tanítás nem didaktikus. Amellett, hogy néhány alaptétel minden adásban elhangzik („a vendégnek főzünk, nem magunknak”, „ne púpozzuk az ételt és tálaljunk nagy tányéron”), mindig egy-egy újabb apró fogást is elleshetünk (pl. a helyes késtechnikáról, a tojás posírozásáról vagy a takarékosságról). És a tanulás ráfér a népességre, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy még a megszállott versenyzők közül is többen leszerepelnek a zöldség- és gabonafelismerő teszteken. Alapanyagokról, konyhai technikákról tehát van még mit tanulnunk.
A Mesterszakács gyenge pontját nem is a szakmaiságban, hanem az emberi tényezőben látom. Bár a 12 összeválogatott szakács láthatóan eltérő karakter, van köztük fiatal gasztroblogger, tapasztalt háziasszony, kölyökképű pénzügyi tanácsadó és világbajnok vízilabdás is, a versenyzők személyisége mégis háttérben marad, ami megnehezíti a néző számára az azonosulást. Megasztáron szocializálódott nézőként elvárnánk, hogy avassanak be egy kicsit a résztvevők életébe, legalább a konyhájukba hadd kukkantsunk be. Emellett hiányzik a versenyzők közti interakció is, néha az az érzésem, mintha szorgos kis robotokat néznék.
Apró hibái ellenére kulturált, kellemes műsor a Mesterszakács és én szurkolok Bíró Lajosnak, hogy ő legyen a magyar gasztronómia Öveges professzora.
Receptek: 0 db
Hozzászólások: 0 db
Teljes profil
Összes recept
Bíró Lajos viszi szerintem a műsort. Nekem Gianni nem annyira hiteles, nem tudom miért.
Comment by Timcsa — 2009/11/13 @ 20:32