www.sajtkukac.hu
Az angolszászok is – mint a világ majd minden részén – már évezredek óta megtartják a téli ünnepkört. A kereszténység megérkeztével persze a pogány hagyományok egyre inkább összekeveredtek az egyházi ünnep elemeivel. Az egyik ilyen pogány maradvány például a házak és a templomok feldíszítése az ilyenkor időszerű örökzöldekkel – mint a fagyöngy, a magyal és a borostyán.
„A karácsony nem csupán egy dátum, hanem egy elmeállapot.” Mary Ellis Chase
A briteknél nagyon népszerű karácsonyi képeslapküldés nem is olyan régi hagyomány, mint hinnénk. Viktória királynő uralma alatt nem is gyakorolták ezt a szokást, sőt az emberek többnyire még szabadságot sem kaptak a munkából. De aztán változó szelek kezdtek fújni, megszületett például Charles Dickens népszerű regénye, a Karácsonyi ének (Christmas Carol) melynek hatására a gazdagok elkezdték szegényebb polgártársaikat megajándékozni. Sőt a tehetősebbek nem mentek sem 25-én, sem 26-án dolgozni.
A karácsonyi ünnepnapok felépítése különbözik kicsit a nálunk megszokottól. December 24-én este még nem érkeznek meg az ajándékok, ez inkább a bulizás, a közös vacsorák estje (Christmas Eve). Az izgalmak éjjel kezdődnek, mikor a gondos szülők lábujjhegyen óvatoskodva elrejtik az ajándékokat, amit aztán a csemeték reggel örömmel fedeznek fel. Tulajdonképpen 25-e a karácsony napja (Christmas Day). A harmadik nap neve – Boxing Day – is a viktoriánus korra nyúlik vissza. Ezen a napon a beosztottakat, munkásokat ajándékozták meg a főnökök egy-egy doboz (box) ajándékkal.
A másik nagy különbség, hogy a brit gyerekeknek bizony nem a Jézuska, hanem a Mikulás (Santa Claus, vagy Father Christmas álnéven is ismert) hozza az ajándékot. A filmekből szerintem már mindenki jól ismeri a metódust – a kandallóra akasztva zoknik várják az ajándékokat, amiket a Santa a kéményen keresztül bebújva juttat a házba. Érdekes módon a Father Christmas (Karácsonyapó) személye még az óangol téli ünnepekhez kötődik – zöld ruhás alakja a tavasz közeledtét szimbolizálta. Mára a két figura teljesen összeolvadt és természetesen a jól ismert piros ruhás, fehérszakállas nyerte meg a menetet.
A viktoriánus időkben még nem sok asztalra került pulyka vagy csirke. Észak-Angliában a sült marha volt népszerű, Londonban és az ország déli részein többnyire kacsát ettek karácsonykor. A szegényebb rétegnek pedig többnyire nyúllal kellett beérnie.
A pulyka mellett helyet kap azért még az ünnepi asztalon némi kelbimbó, pirított burgonya (‘roastie’), kenyérmártás (bread sauce), áfonyaszósz, a gesztenyés töltelék, és persze a csípős szósszal leöntött és baconbe csomagolt kolbászkák is.
Nincs szabály arra nézve, hogy pontosan mikor is kell az ünnepi vacsorát megejteni – van ahol kora délután, szinte ebédként fogyasztják el, van ahol csak késő este ül a család az asztalhoz (és persze vannak olyan szerencsések is, akik délben is és este is részt vesznek egyen….)
Egyetlen karácsonyi vacsora sem lehet teljes egy puha, gyümölcsös ‘Christmas pudding’ nélkül, melyet az étkezés végén brandyvel öntenek nyakon, és meggyújtva tálalják. Az édességet a királyi család Sandringham birtokáról (ahol ők töltik a karácsonyi ünnepeket) származó recept alapján készítik aszalt gyümölcsökből, fűszerekből, olajos magvakból, almából és répából – felidézve azt az időt, amikor a cukor még hiánycikk volt.
December első vasárnapja az ún. ‘Stir-up Sunday’, amikor elkészítik a pudding alapját, melyet a család minden tagja csukott szemmel megkever. Fontos, hogy keletről nyugati irányba, keverés közben pedig mindenki kíván valamit. Ezután megsütik, majd kihűlés után a hűvös kamrapolcon állva várja, hogy karácsony napján egy alapos gőzölés után a vacsora fénypontja lehessen.
Magyalággal díszítve kerül egy csinos tálra, ahol forró brandy-vel öntik le, majd meggyújtják, hogy így ijesszék el az esetleges ártó szellemeket. Sok hagyomány kapcsolódik hozzá, például akinek a belesütött ezüstpénz jut, az szerencsés lesz a következő évben – ez a szokás még azokra az időkre nyúlik vissza, mikor az angol és skót udvarokban egy babszemet rejtettek bele, s az vezette a karácsonyi ünnepségeket, aki azt megtalálta.
Gyakran tálalják a ‘Christmas pudding’-ot brandyvel ízesített vajjal (brandy butter), tejszínnel, vagy vaníliakrémmel (custard). Ez a szokás Cumbria területéről ered, ahol a mai napig a legfinomabb vajból, cukorból, szeszből, valamint egy csipet fűszerből álló ‘brandy butter’ készül.
‘Mince pie’ – gyümölcskosárka
A karácsony délutáni teázások elmaradhatatlan süteménye, már hetekkel az ünnep előtt elkészíthető. Az eredendően “húsos haséhoz” hasonlatos sütemény tölteléke mindenféle cukrozott, aszalt gyümölcsöt, darált húst és fűszereket tartalmazott, bölcsőszerű alakja pedig a kis Jézus születését volt hivatott felidézni.
Mára nemcsak a formája, de összetétele is sokat változott. Többnyire kerek formákba töltik, inkább az édes ízek dominálnak, és a húst is kihagyják belőle. A néphiedelem szerint szerencsések leszünk az újévben, ha december minden napján elfogyasztunk egyet ebből a remek süteményből, ez jól hangzik, az egyetlen dolog, ami visszatart az elkészítésétől, az a marhafaggyú, ami pedig elmaradhatatlan összetevője (bár angol receptekben találkoztam a ’vegetarian suet’ azaz vegetáriánus faggyú kitétellel is – na erre azért kíváncsi lennék!)
Ugyan nem ennivaló, mégis elmaradhatatlan része a karácsonyi terítéknek az ún. ‘Christmas Cracker’ is.
Hogy mi is ez? A pukkantó tulajdonképpen egy csillogó papírba csomagolt keménypapírból készült henger, ami úgy néz ki, mint egy nagyobb méretű szaloncukor. A belsejében pedig egy csomó jópofa dolog lapul, játékok, gyűrűk, vicces feliratok és persze az elmaradhatatlan színes papírkorona. Mindig két ember szakítja szét, és akinél a nagyobb darab marad, az viheti a belsejében található apróságokat.
A széthúzásakor hallható pukkanást (crack = pukkanás, innen a neve) a belsejében található kémiai anyaggal átitatott csík okozza, mely a papír szétszakadásakor “felrobban”. Ezt a zseniális karácsonyi újdonságot az 1800-as évek végén egy londoni pék, bizonyos Tom Smith találta fel, aki ebből az ötletéből aztán jól meggazdagodott. Az általa alapított cég ma a királynő udvari beszállítója.
A karácsonyi időszakban bárhol vehetünk ilyen ‘Christmas crackert’, a sarki közérttől kezdve az üzletközpontokig és a karácsonyi vásárokig. Az árak 2 és 30 font között mozognak, attól függően, mennyire jó minőségűek a benne található ajándékok. Megjegyzem, néhány éve a gödöllői Tescóban is árultak ilyet. Persze nem is én lennék, ha nem vettem volna belőle – a gyerekeim imádták!
Címkék, kategóriák
Címkék: angol konyha, karácsony, karácsony a nagyvilágban, SajtkukacKategória: Világkonyha
