Karácsony közeledtével arra gondoltunk, hogy érdekes lenne körülnézni, mivel készülnek a gasztrobloggerek. Mivel nem kérdezhetünk meg mindenkit, ezért kisorsoltunk 10 nevet, akiktől megkérdeztük, mit jelent számukra a karácsonyi készülődés a konyhában és mit terveznek az idei karácsonyra. Tíz nap, tíz blogger. Utolsóként Piszke mesélt nekünk.
“Akinek gyerekei vannak, annak azt hiszem, természetes, hogy a karácsony a legnagyobb ünnep.
Nálunk először is a készülődés miatt szeretjük, mert bár igen, van benne persze rendesen a fogyasztói társadalomból is, de mégis titkokat rejt: a levél a Jézuskának már november eleje óta ott van az ebédlőszekrény tetején – természetesen el tudja ott olvasni, nem kell úgy csinálni, mintha postán adnánk fel, ugyan már…
Az is titok, hogy hogyan bírják becsempészni a Jézuska és segítői a nappaliba – ami a lakás közepén van – a hatalmas karácsonyfát, meg az ajándékokat, holott mindannyian elmegyünk hazulról, és nem is ég a villany, teljes csönd van akkor is mikor hazaérkezünk, és a biztonság kedvéért várunk még egy kicsit, nehogy megzavarjuk az angyalokat.
A készülődéshez tartozik az advent vasárnapokon a sütisütés, bár az utóbbi időben kisebb a lelkesedés; amíg a gyerekek kisebbek voltak, valahogy izgalmasabbnak tűnt nekik a maszatolás meg a kiszúrókkal való játék, mint mostanában.
Azután ott van az a pillanat a fa alatt, amikor a család összekapaszkodik, és tényleg hallatszik az angyalszárnyak suhogása…és ott van a lusta másnap reggel, amikor lehet közösen játszani az új ajándékokkal, nem sietünk sehova és tényleg mindenre ráérünk, legyen az egy alig összeszerelhető bonyolult játék vagy egy társas, amit, mint kiderül legalább két és fél óráig tart lejátszani.
Vannak gasztronómiai kívánságok is, melyből nálunk talán az a legfurcsább, hogy a karácsonyi vacsora levese mindig Vichy-krémleves, már jópár éve. A kisfiam még egész pici volt, mikor szerelembe esett ezzel a levessel, kérte, hogy karácsonykor is feltétlenül ez legyen.
Amíg kettesben karácsonyoztunk – 23-án- akkor is mindig készültem háromfogásos vacsorával, és a klasszikus karácsonyi ételek zömét az anyukáink főzték. Később a gyerekekkel már 25-ét és 26-át osztottuk meg a nagymamák között.
Mostanra pedig úgy áll a dolog, hogy én veszem át a karácsonyra való teljes sütés-főzést, hozzánk jönnek a nagymamák és a húgomék családja is, úgyhogy van miről beszámolnom itt.
Mint a blogon már többször megírtam, kevés kivétellel nem szeretem a halakat igazán. Életemben nem főztem még halászlét, bár egy évben egyszer jól tud esni, ha más főzi jól, de nem is igazán értem, egy karácsonyi vacsorán hogy lehet vacakolni azzal a rengeteg szálkás ponttyal…Emiatt nem is csoda, hogy lelkesen teremtettem családi hagyományt a Vichy-krémlevessel.
Halak ide-vagy oda, azért a karácsonyi vacsorán csak halnak kell lenni, ez régebben afrikai harcsa volt, általában tejszínesen-gombásan, pár éve viszont pisztrángot eszünk, egyszerűen sütőben sütve, vajjal, fűszerekkel, és az elmaradhatatlan hercegnő-burgonyával. A karácsonyi torta régóta Sacher, míg a gyerekek kicsik voltak, bevallom, egyik helyi cukrászatból rendeltük, és mivel a férjem nagy marcipán-rajongó, marcipánborítással. Mostmár ezt is én sütöm, a gyerekek rendelik rá a díszítést (mármint tőlem, hogy milyen legyen) idénre sötétkék ég, csillagok, fenyőfák és rénszarvas a kívánság…
Tavaly először csináltam klasszikus francia Bouce-de-Noel-t, ami annyira finom volt, hogy beszavaztuk az állandó repertoárba.
Sokaknak a karácsony illatáról elsősorban a fenyőfa illata jut eszükbe, nekem egy süteményé…Ezt az egyszerű diós linzerféleséget a mi családunkban “Nap-Hold-Csillag”-nak nevezik, és a nagymamám sütötte mindig karácsonyra, úgy értem, hogy egészen anyukám kicsi gyerekkorától kezdve, és a karácsonyfa alá tették a süteményes tányért.. Azután anyukám is sütötte mindig 24-én, és én is meg a húgom is sütjük, mióta önálló háztartást vezetünk, 24-én…A tetején durvára vágott dió van, a tésztájában pedig darált, és ez a pirult diós-vaníliás illat nekem mindörökre a karácsony illatát jelenti.
Mindez úgy önmagában elég egyszerűen kivitelezhetőnek tűnik, viszont sütök még az előző napokban beiglit, aprósüteményt (mákvirág, zimtsterne, mogyorós-csokis süti, linzerkarika és most szemezek az üvegablak-sütivel) részben ajándékba, és természetesen megfőzöm előre a kolozsvári töltött káposztát is, aminek ugye direkt jót tesz az állás, és az a 25-étől választható bónusz főétel, amikor egyébként még aszalt-szilvás-diós-mascarpone-s csirkemelltekercset és sertésszüzet sütök vajastésztában (kicsit Wellington-stílusban).
Ezek után pedig pár nap hús- és szénhidrátmentes diéta következik a szilveszteri nekifutásig…de nem biztos 
”
Karácsonyi készülődés a gasztrobloggereknél 1. – Lilahangya
Karácsonyi készülődés a gasztrobloggereknél 2. – Mennyei Édesség
Karácsonyi készülődés a gasztrobloggereknél 3. – Zsuzsi főz
Karácsonyi készülődés a gasztrobloggereknél 4. – Csicseriborsó
Karácsonyi készülődés a gasztrobloggereknél 5. – Puszedli
Karácsonyi készülődés a gasztrobloggereknél 6. – Ízlésszindróma
Karácsonyi készülődés a gasztrobloggereknél 7. – Pákosztos Millie
Karácsonyi készülődés a gasztrobloggereknél 8. – Cookingstar
Karácsonyi készülődés a gasztrobloggereknél 9. – Gourmandula
Címkék, kategóriák
Címkék: gasztroblog, karácsonyKategória: Magazin
