Ez a hét a Mesterszakács döntőseié a Gasztrotippen. Minden nap egy-egy interjút olvashattok velük, ma Angélával, a műsor 3. helyezettjével beszélgetünk.
Bár Angéla már ötévesen palacsintát sütött, csak néhány éve érzi, hogy nem biztos, hogy eredeti szakmája, a marketing az ő világa, hanem sokkal inkább a gasztronómia. A fiatal gasztroblogger tehetsége a zsűrit is többször lenyűgözte, sőt, a műsorban jó ideig úgy tűnt, megállíthatatlan. Végül a versenyt nem ő nyerte, de Angéla nem aggódik, úgy érzi, végre rákerült arra az útra, amire már évek óta készül és talán ő is részese lehet a magyar gasztronómiai forradalomnak.
Mióta főzöl és mióta érdeklődsz a gasztronómia iránt komolyabban?
A családi legenda szerint 5 éves lehettem, amikor először felálltam a hokedlire, és nekiálltam palacsintát sütni, amibe aztán került majonéz és kakaó is. Na arra nem vagyok túl büszke.:) A következő már egy krumplifőzelék volt, és állítólag ehető is. A családom viccesen szólva „fúziós”, édesanyám részéről alapvetően kárpátaljai és a még Szovjetunió konyhája, édesapám oldaláról pedig az igazi Vas megyei konyha került terítékre a hétvégeken. Egyébként az egyik bátyám szakácsként dolgozott külföldön évekig, nagyon jó helyeken főzött. (a mázlista…) Apukám kicsit a mai napig félt engem a szakács szakmától, hiszen egy gyermekénél már végignézte, mivel jár az elhivatottság. Ám az igazság az, hogy én sem vagyok még teljesen biztos magamban, mert hiszek a „fészekőrző” szerepben. Szeretnék családot és gyerekeket is, ami persze nehezen összeegyeztethető a szakács szakmával, de bízok abban, hogy megtalálom az egyensúlyt és jól alakul minden.
Egyébként teljesen más területen, a reklám, marketing világában tanultam, dolgozgattam, de jött egy lehetőség, hogy az Idegenforgalmi Főiskolán olyan témában írjam a szakdolgozatom, ami akkor már nagyon érdekelt: Új gasztronómiai világtrend? Fúziós konyha! címmel, mely maga az irónia. Itthon a sajtóvilág úgy vezette be, mint egy világszintű trendi és – hangsúlyoznám- új szemléletet és a fogalommal sem voltak igazából tisztában. Sarkítva ez már a 60-as években elkezdődött, és egyáltalán nem arról szól például, hogy a paprikás krumplihoz holland burgonyát használok és török paprikával hintem meg, vagy a rántott húst zöldtea emulzióval tálalom. Tetszett, mert úgy éreztem, ha megírom, legalább én mint laikus, tisztába kerülök azzal, miről is szól, és talán jobban meg is tudom értetni másokkal, hiszen nem úgy írtam , mint egy szakmabeli, hanem úgy, mint aki a józan paraszti ész gondolkodásával elindul és követi a saját felmerülő kérdéseit. Takács Lajos, az Olimpia étterem séfje segített a válaszok megtalálásában, ő volt a külső konzulensem. Itt volt az a pont, mikor jött egy újabb kérdés, miért van az itthon, hogy fél vagy valótlan információkkal tömik tele a gyomrunkat? Mik azok a feltételek, amelyek itthon nem adottak, mit lehet érte tenni, és mit tudnak a nagy Gasztrohatalmak, amit mi nem? A Magyar Gasztronómiai Szövetség a legkézzelfoghatóbb és leginkább törekvő csapat, akik igenis gasztronómiai forradalmat indítottak. Rájöttem, hogy szeretnék részt venni ebben a harcban. Nem főszereplőként, hanem akármilyen formában, hogy valamit tehessek.
Honnan merítesz inspirációt? Olvasol szakácskönyveket?
Rögtön kiragadok egy mondatot Anthony Bourdain szakácskönyvéből: „Ha a profi szakácsokról valaki azt állítja, hogy a „főzés a vérükben van”, az üres frázis. Jót zabálni- az van az ember vérében.” Valahogy így hangzik. Jó, nem? Ez inspiráció, vagyis ez is.:) Minden könyvem inspirál, minden ember ad nekem valamit, amitől jön egy gondolat, elkezdem leírni, átírom még egypárszor, megsütöm vagy megfőzöm, aztán újraírom. Nagyon szeretek új ízeket összehozni, még ha merésznek is tűnik, vagy egy régit újra gondolni.
Kezdem azt hinni, hogy fanatikus szakácskönyvgyűjtő leszek, tényleg nincs megállás. Emellett kezd kialakulni az is, hogy jobban vonz egy tálalóforma, egy konyhai eszköz vásárlása, mint egy szép táska, vagy egy cipő. Beruháztam késtartó táskába, késekbe, szakácskabátba, hámozóba, formákba, és karácsonyra érkezett meg az ISI habszifon, édesanyám jóvoltából. Van nekem otthon sok-sok Jamie Oliver könyvem, ez volt a kezdet. Gordon Ramsay, Locatelli, Bourdain, Szakácsok könyve, Orosz és Magyar kulinária, Chili és Vanília, Csáky Sándor, Ducasse stb., és remélem hamarosan lesz Thomas Keller az ebay-ről, és holnap veszem meg a Moro-t.:)
A blogodat mióta írod?
2007 körül kezdtem, de akkor még nem érdekelt igazán, félvállról vettem, ez látszik is az akkori posztjaimon, pedig szeretek fotózni és nagyon jó időtöltés a blogolás. Aztán a barátaim kérésére folytattam, és ahogy egyre komolyabban kezdtem venni a dolgokat, úgy a blogon is jobban odafigyeltem a képekre és szövegekre. Most ha visszanézek a kezdeti fotókra, elgondolkozom, hogy valaki vajon megcsinálta a recepteket a képek alapján? Sőt, biztos, hogy nem csinálta meg senki, olyan csúnya némelyik fotó:) De aztán egyre jobban csinálgattam, egyre több mindent próbálgattam és végül jelentkeztem a műsorba, reméltem, hogy ez lesz az, ami ráterel végleg erre a szenvedélyre. Illetve először a Castingba jelentkeztem, de annál nagyobb beégést a kamera előtt…:) Jézusom!! A borsörlőt alig bírtam használni, folyt rajtam a víz, hülyeségeket beszéltem össze-vissza (amúgy is szoktam, de a kamera nem a barátom:)) mondták, hogy fél órám van, hogy elkészítsem, én meg úgy elkezdtem pörögni, hogy 12 perc alatt kész lettem. Oda nem válogattak be, de aztán a barátom unszolására, nyüstölésére jelentkeztem a Mesterszakácsba. Ott először mikor megláttam Zsófit, akkor alig bírtam megszólalni. Utána megtudtam, hogy Gianni és Bíró Lajos lesz a zsűri, akkor megint sokkot kaptam:) Rettentően féltem, főleg Bíró Lajostól, aki Escoffier klub- tag, attól csak félni lehet:)
Sokáig nagyon jól ment minden, de aztán mintha összeomlottál volna. Mi történt?
A desszerthét volt a fordulópont. Nem értettem, Évi miért megy? Addig nem foglalkoztam senkivel, csak csináltam a dolgom, főztem, és nem figyeltem senki másra. Előtte volt talán az új magyar konyha hete, akkor a külső helyszín engem is megborított és onnantól kezdtem érezni, hogy itt valami nem stimmel. Addigra kikészültem, nagyon fárasztó volt a forgatás, napi három órákat aludtam. Én tényleg nagyon megélem a dolgokat, ezért a műsor is nagyon megterhelt lelkileg, persze aztán rájöttem, hogy négyünk közül nekem volt a legkevesebb élettapasztalatom és a fizikai megterhelést is nagy ívben elkerültem. Éva, 3 gyerekkel, kemény munkával, 30 éves konyhai tapasztalattal rengeteg dolgot megélt már. Gabi is üzletasszonyként nagyon sok tapasztalatot szerzett már az életben, Csaba, aki üzletemberként embereket irányít, rengeteget sportol, szintén sokféle helyzetben volt már. Én meg tapasztalatok nélkül mentem a műsorba és mondjuk ki, megnevelt egy életre.:)
Összességében elégedett vagy az eredménnyel?
Mikor a „védőbeszédünket” kellett elmondani, akkor kezdett tudatosulni bennem, hogy itt vagyok, na pityeregtem is rendesen. Teljesen más volt a célom, mint a többieknek, elhivatottság van, de még nem tudom, mit akarok pontosan, olyan széles a tárház. Aztán a harmadik hely kicsit fájt, de ennyi lett, vége, és öröm volt, hogy azt mondták, ott a helyem mellettük. Szerintem Évának kellett volna megnyernie:)- , nem sajnálom Gabitól sem, nagyon örültem neki is, és nagyon boldog leszek, ha 45 évesen olyan életem lesz, mint neki, mert ő révbe ért kemény munka árán- de Éva ételei fantasztikusan finomak voltak. Zseniálisan főz. Ez az én pontozásom:) Vele egyébként nagyon jóban lettem, pótanyukám volt a forgatások alatt és azóta is tartjuk a kapcsolatot. Karácsonyra tőle kaptunk halászlevet, korhelyt és hagyományosat is, én meg borscslevest és pampuskát adtam nekik pár napja. Jók ezek a barterok.:) Évivel is jóban lettem, nagyon jófej, tele világlátott élményekkel, zseniálisan készít vietnámit és mindenféle távol-keletit. Viktornak végül csak sikerült meggyőznie, hogy hús nélkül is van élet, de a sajt nélkül állítom, hogy nem lehet élni. Tibort is nagyon megkedveltem, neki nagyon jól megvannak az alapjai, sok jó ötlete van, csak sokszor nem meri megcsinálni, de róla is fogunk még hallani szerintem.:)
Mi a verseny tanulsága számodra?
Arra tanított meg ez az egész, hogy ha nem mersz, nem próbálkozol, akkor nem is fogod elérni a célodat. Merni kell játszani. Akár sütési eljárásokkal, akár olyan ízkombinációkkal, amikre nem is gondolna az ember. Például az egyik kedvencem, ami bekerült a családi menübe is azóta, a kacsamell rozmaringos szőlőlekvárral és keserűcsokival megszórt ricottapalacsinta. Ez így egyben. Brutális kombó. Visszatérve a kérdésre, abban is segített a műsor, hogy legyen önbizalmam, mert bár úgy látszott, hogy nekem volt a legnagyobb, nagyon sok érzelmi hullámzásom volt és sokszor előfordult, hogy nem bíztam magamban. De a legalapvetőbb, hogy az alapokat úgy kell tudni, hogy ha éjjel felébresztenek, akkor is szavald könnyedén.:)
Van valami, amit másképp csinálnál?
Ennék.:) Mert ez is nagy gond volt, hogy alig ettem 3 hét alatt. Tudom ajánlani a fogyókúrázóknak -6kg.:)
Fizikailag és szellemileg is felkészültebbnek kellett volna lennem. Egy életre megtanultam, hogy nem szabad az érzelmeidet ennyire előtérbe helyezni, néha kénytelen vagy aggyal gondolkodni.:) De még frissek az élmények, majd félév múlva fogom igazán látni, ha leülepedik, hogy mi az, amit tanultam, mi az, ami miatt megérte, ami pluszt adott. Most csak azt érzem, hogy ha nem jelentkeztem volna, akkor nem kerülök rá arra az útra, amiért tulajdonképpen több éve pörgök.
Miért, mi történt? Kaptál valamilyen felkérést?
Igen, amikor vége lett a forgatásnak, elmentem a Hagyomány és Evolúció versenyre, ahol beszélgettem többek között Segal Viktorral, és úgy alakult a beszélgetés, hogy a végén felajánlotta, hogy tanulhatok nála, így most hetente kétszer-háromszor mellette vagyok. Fel sem bírom fogni, hogy ilyen lehetőségem van, rengeteget fejlődtem azóta, tudatosan és tudattalanul egyaránt. Van, hogy egy vacsorára készülünk, van hogy rendezvényre és az előkészítési folyamatoktól kezdve végig vagyok vezetve a tálalásig, tehát a céklapucolástól a desszertkiadásáig. Vagy ételfotózásra visz magával, ami megint egy másik világ, de nagyon sokat tanultam abból is. Szóval ez mind olyan dolog, amit iskolában nem hiszem, hogy megtanulhatnék. Viktor mellett tapasztalatokat szerzek, ami azért is fontos, mert ahhoz hogy én hiteles legyek a szakmámban, ahhoz meg kell tanulnom az alapokat és az összefüggéseket. Tudod, hogy érzem magam? Mint a cukorkás boltban…azt se tudom hova kapjam a fejem.
Mondtad, hogy mennyire megszeppentél, mikor találkoztál Chili és Vaníliával. Milyen volt együtt dolgozni vele?
Zsófival nagyon jól kijöttem, az első perctől kezdve megértettük egymást, úgy érzem, hogy hasonlóan gondolkodunk. Ő nekem példaképem, hiszen ő is közgazdász vonalon mozgott és aztán gondolt egyet, hogy a szenvedélyének fog élni, és sikerült neki, úgyhogy ez számomra példaértékű, hogy neki összejött. Persze ettől még tervezem, hogy lediplomázom, mert a mai világban több lábon kell állni. Megjegyeztem, hogy szívesen írnék gasztronómiai témákban, a szakdolgozatomat szántam referenciának. A forgatások után hívott, hogy van-e akkor kedvem írni a Dining Guide új kiadványában? És mint kiderült, Évi is kapott feladatot, úgyhogy most mind a ketten kaptunk ott lehetőséget, ami szintén hihetetlen.
És mi lesz a blogoddal, folytatod?
Rájöttem, hogy ez a blog már nem az enyém. Olyan érzés, mikor már kinőtted a gyerekcipődet, és kell egy új. Ez nem azt jelenti, hogy jobb vagyok, egyszerűen más szemszögből szeretném megközelíteni a dolgokat. A műsor alatt írtak a blogomba jót is, rosszat is, erre mondják azt, hogy ilyen ez a popszakma. Én viszont szeretném különválasztani a dolgokat: van a TV-s Angéla, volt/van a huppancs blog, és vagyok én az életben, a valódi Angéla. Új feladatok előtt állok, így alakult ki az új blog ötlete Angela’s taste címmel, ami most készül.
Ez az új blog miről fog szólni?
Étteremkritikákat nem fogok írni, az biztos.:) Olvasni szeretem, de írni róla éles fejsze.:) Szeretném megmutatni, hogy mi történik a háttérben Viktor mellett, vagy a Dining Guide oldaláról, hogy milyen tanulási folyamatokon megyek keresztül, vagyis amikor egy amatőr belecsöppen ebbe a szakmába. Szeretném megosztani az új kísérleteimet ételek megalkotásában, illetve alapanyagokról, technikákról beszélni, és ha néha napján kijutok külföldre, akkor az ottani élményekről beszámolni.
Hogy látod magad 10-20 év múlva?
10 év múlva remélem, lesz családom, de azon kívül, megmondom őszintén, hogy nem is akarom tudni, mi lesz. Most kerültem még bele, most még minden érdekel és képlékeny. Ötletek vannak: főzőműsor volt egy időben hiteles magyar séfekkel, őket helyezve a középpontba, bemutatni általuk a szakmát interjúkkal, és persze nem utolsó sorban, hogy az ő tapasztalataikkal megtanítsanak minket főzni.:)
A legújabb őrületem, amúgy egy kis főzőiskola egy színvonalas kisebb catering céggel egybekötve. Egyszer majd ebben szeretnék gondolkodni, de ez még a jövő. Saját magamnak hazudnék, ha azt mondanám, hogy 5 év múlva már leszek valahol. 25 éves vagyok, én eddig otthon főztem, most indulok el ezen a pályán. Az biztos, hogy most nem is kívánhatnék többet.
Akkor étteremben nem is gondolkodsz?
Ha megérek rá, amikor már azt érzem, hogy már mindent megtettem és tegyük fel, hogy még pénzem is lesz rá, akkor igen. Egy 10-12 asztalos éttermet szeretnék, ahol valószínűleg a nouvelle cuisine irányvonal lenne a meghatározó. Nagyon tetszenek a degusztációs menük, a technológiai eljárások, az újítások. Letisztult, minimál formában tudom elképzelni az éttermem, ahol az evés után azt érzik az emberek, hogy kaptak valami pluszt is, nem csak a látványról szól.
A kép forrása: Viasat 3
Az interjúsorozat további részei:
Holnap is főzni fognak – 1. rész (interjú Évával)
Holnap is főzni fognak – 3. rész (interjú Csabával)
Címkék, kategóriák
Címkék: MesterszakácsKategória: Sztárséfek
Klassz ez az interjúsorozat! Grat!:-)
Angélának pedig további sikereket kívánok!
Comment by Ízbolygó — 2010/01/12 @ 21:09