Gasztrotipp

Talán senki sem csodálkozik, ha hallja, hogy Gabi, a Viasat3 Mesterszakács vetélkedőjének győztese nemesi ősöket tudhat magáénak. Az elegáns üzletasszony visszafogott stílusával, a belőle sugárzó belső tartással sok szimpatizánst, rajongót szerzett a műsor során. Most az elmúlt hónapok élményeiről mesélt nekünk.
 

Miért jelentkeztél a műsorba?

 

Az ötlet váratlanul jött… Egyik ismerősöm hívta fel a figyelmemet a Viasat3 csatornán induló új főzőműsorra. Mivel a családom és a barátaim gyakran mondják, hogy nagyon jól és finoman főzök,  bíztattak, hogy próbáljam magam megmérettetni. Általában napközben sok a tennivalóm, meg is feledkeztem róla, hogy a határidő augusztus 31-e. Így a fényképes önéletrajzomat 31-én éjjel 23 óra 50-kor küldtem el és reménykedtem, hogy még nem késő.

Később megtudtam, hogy közel 3000 jelentkező volt. Nagy örömömre behívtak egy hétre rá a szűkített 50 közé az első interjúra. Kaptunk egy négy oldalas tesztet, ha jól emlékszem 70 kérdéssel, utána rövid megbeszélés. Egy elég komoly kérdőív volt tele gasztronómiai kérdésekkel, pl.: mit jelent az, hogy Michelin-csillag, melyek a feltételei, mi a szuflé és még hasonlók. Egy hét múlva értesítettek, hogy bekerültem a 2. fordulóba a legjobb 30 közé és meghívtak egy próbafőzésre. Ez a próbafőzés egy vendéglátóipari szakközépiskola tankonyháján volt, ahol az adott alapanyagokból kellett fél óra alatt valamit kreálni. Mindeközben a rendező, a „pszichológus”, az ottani séf és mások folyamatosan kérdezősködtek és próbálták elvonni a figyelmünket főzés közben. Tesztelték, hogy mekkora a tűrőképességünk, hogy mozgunk a kamerák előtt, mennyire vagyunk természetesek, és hogyan reagálunk a kérdésekre és feladatokra. Később felhívott az egyik rendező, hogy gratuláljon, mert kiválasztottak a 12 döntős közé és hogy menjek aláírni a szerződést. Akkor tudatosult bennem, hogy te jó Isten, sikerült…

 

Milyen elvárásaid voltak magaddal szemben?

 

Kos jegyében születtem. Aki ismeri ezt a csillagjegyet és él a közelében egy igazi kos, akkor pontosan megérti, hogy milyen vagyok és milyenek voltak az elvárásaim magammal szemben. Szeretem a precíz, pontos munkát, az őszinte és egyenes embereket. Azt, amit elvárok másoktól,  magam is betartom. Mivel nem egy egyszerű itthoni főzésről volt szó, így maximális teljesítményre törekedtem folyamatosan, (nem mintha otthon elnagyolnám J ), de mégiscsak egy ország kísért minket figyelemmel!

Mindemellett úgy fogtam fel az egészet, hogy ez egy játék. Ha nem leszek első, hanem a 12., akkor sem leszek elkeseredve. Bekerültem egy versenybe, részt vettem benne, én ennek is örültem volna. Az csak egy plusz kihívás volt, hogy hányadik helyen végzek. Sokszor elmondtam a versenyzőknek is, hogy szerintem mi nem voltunk vetélytársak, mert ez nem olyan, mint a 100 méteres síkfutás, ahol van rajt, és a cél, és aki gyorsabb, az nyer. A mi korlátunk az idő és az alapanyag volt, de a te fantáziádon és ügyességeden múlt, hogy miként oldod meg a feladatot. Ezért mondtam, hogy én bárkinek szívesen segítek, amit tudok. Ezt a segítséget én is visszakaptam többektől. És ez így volt fair.

 

Mit szólt a család a versenyhez?

 

Nagyon szurkoltak, és sokat segítettek nekem, nekik is megerőltető időszak volt. Főleg a férjemnek, hogy nélkülöznie kellett, illetve a kandúromnak is:-).  Ha nem kaptam volna meg tőlük az a szeretetet, segítséget, törődést, odafigyelést, akkor nem nyertem  volna meg a versenyt. Nélkülük nem sikerült volna!

Nagyon hiányoltak otthon, de boldogok voltak és kezdettől fogva bíztak bennem annak ellenére, hogy az eleje nem úgy alakult, ahogy elterveztem. A második főzésnél nem sikerült az egyik kedvenc receptem, a creme brulée, mert nem a beállított értékre melegedett a sütő. Mikor zsűrizésre kerültem és a desszert teteje „beszakadt”, azt hittem, meghalok:-) Abszolút biztos voltam benne, hogy sikerül, ezerszer elkészítettem – nagyon nagy égés volt…

Amikor az utolsó héten újrafőzették velünk a legkevésbé sikerült ételeinket, akkor mégsem ezt kaptam, hanem a csokitortát.  Mindenki tisztában volt vele, hogy csak a technika ördöge tréfált meg. Az elején így startolni nagyon rossz volt, megingott egy pillanatra az önbizalmam.

Kivel szimpatizáltál a versenyzők közül?

 

Az elejétől fogva nagyon szimpatizáltam Csabival, mert ugyanaz a korosztály, mint a férjem első házasságából származó fia. Hasonló egyetemre járnak, majdnem egyforma az érdeklődési körük, ezért nagyon közel állt hozzám. Csabi ügyes, kreatív, sokoldalú és nagyon családcentrikus, ami a mai fiataloknál már olyan ritka, mind a fehér holló…

Ez a barátság megmaradt a mai napig, találkozgatunk névnap alkalmából, eltöltöttünk együtt egy adventi pénteket Bécsben, felhívjuk egymást azóta is.

Egyébként mindenkivel jóban voltam, és sajnáltam, hogy Kata, Berni illetve Zoli korán kiesett. Mind a 11 versenyző egyéniség volt.

 

Milyen hangulatúak voltak a forgatások?

 

Maga a főzés időnkét nagyon stresszes volt, hogy „ az óra indul” – ehhez nem igazán voltunk hozzászokva. A titokdoboz , a hétfői nap többnyire mindenkinek sokkos állapot volt. Ritka volt az a hét, amikor akár egy tippünk is bejött, hogy mi lehet a doboz tartalma. Ügyesen voltak összeválogatva az alapanyagok, szinte semmi semmivel nem passzolt. Két hét után már mindenki kidolgozott magának egy stratégiát, és ennek alapján főzött.

A forgatás szerintem nagyon jó hangulatban telt. 40 adás, 10 hét – olyanok lettünk, mint egy nagycsalád. Összekovácsolódtunk, nem voltak nagy nézeteltérések köztünk. Nagyon jó kis csapat volt, beleértve a zsűritagokat, rendezőket, operatőröket, kellékeseket, sminkeseket, a stylistot, – mindenkit, aki részese volt a produkciónak.

  

Mi volt a legjobb élményed?

 

A legjobb élményem a desszertek hete volt, mikor végre megsüthettem a kedvenc francia csokoládétortámat. Remekül sikerült, mindenkinek nagyon ízlett, pillanatok alatt elfogyott az utolsó morzsáig.:) Imádtam az összes külső helyszínt, mindegyik más volt, mind stílusában, mind technológiában. Úgy éreztem magam mint Törpilla meseországban. Hatalmas méretű edények, fakanalak, iszonyú mennyiségű alapanyag. Két szóval: hihetetlen és fantasztikus!!!

Amikor bekerültünk az első hatba, akkor megnyugodtunk, hogy ettől rosszabb már nem lehet. Volt, aki megújult, volt, aki megállt, egy szinten maradt. Az utolsó két hét abszolút kiteljesedés volt. Rengeteg receptem maradt még tartalékban, így nem izgultam, hisz tudtam, hogy van miből merítenem, van mihez hozzányúlnom. 

 

Megtanultam új technológiákat, például egészséges sűrítési eljárásokat, a modern tálalást, a minimál stílust, és sok olyan alapanyaggal dolgoztam, amit előtte nem használtam. A kritikákból nagyon sokat fejlődtem. Érdekes volt visszanézni a műsor folyamán, néha még magamat is, hogy az elején hogy tálaltuk az ételeket, is mivé lettünk a műsor végére. Mennyivel kifinomultabb volt a végeredmény, az adagok kisebbek lettek és többnyire nagy tálakon tálaltuk őket.

A műsor óta mi történt veled?

 

Sok interjút adok, hívtak főzőversenyekre, nyárra zsűritagnak, számtalanszor megállítanak az utcán, benzinkúton, üzletben és gratulálnak idegen emberek is. Sokan megkerestek az iwiw-en, a facebook-on, e-mailt írtak, recepteket kértek.  Kellemes meglepetés volt tapasztalni, hogy milyen sokan nézték a műsort.

Nagyon jó érzés fürödni a népszerűségben:-) Ezért is határoztam el, hogy beteljesítem a régi álmom, és nyitok egy főzőiskolát. Nagy az igény erre a környékemen.

Tervben van egy szakácskönyv is, és idővel, 2-3 év múlva egy étterem.

 

A nyereményként kapott éttermi munkáról Patrick Lenôtre mellett konkrétumot még nem tudok, most megyek a szerkesztőségbe, hogy pontosítsuk a dolgokat. Izgatottan várom, hogy mikor és hol találkozom végre a Nagy Ő-vel! Jó dolog, hogy az ember kap egy álomkonyhát Bosch gépekkel, de szerintem az a tudás, amit majd megszerezhetek Patrick Lenôtre mellett, az az igazi tőke, az az igazi díj.

 

A szakácskönyvet már megálmodtad?

 

A tartalom már nagyjából megvan, csak a formán gondolkodunk. Olyat szeretnék, amiben egyszerű, könnyen elkészíthető receptek vannak új ízekkel.  A jó háziasszonyok többsége is egy bizonyos élelmiszerskálával dolgozik, és nem nagyon mernek hozzányúlni új, idegen alapanyagokhoz, fűszerekhez. Mind a könyvvel, mind a főzőiskolával szeretném őket arra bátorítani, hogy merjenek kísérletezni. Remélem, ez sikerül is.

Melyek a kedvenc fűszereid?

 

Ez egy nagyon nehéz kérdés… Ha választanom kellene, talán a bazsalikom, a rozmaring, a friss gyömbér, a fahéj és a vanília. A gyömbért és a fahéjat most különösen sokat használom melegítő hatásuk miatt. Az utolsó két fűszert marokkói, ill. ázsiai ételekhez használom, de nagyon sok magyar és külföldi receptben is előfordulnak. Friss gyömbért reggelire lereszelve túróhoz keverek egy kis tejföllel, citrommal, sóval, fehérborssal. Teakészítéshez is merem ajánlani megfázás ellen.

Nálunk lassan törvény, hogy mindig valami új ételt készítek, ha vendégek jönnek. Nem egyet, hanem legalább kettőt. Kóstolással kezdünk, és a vendégnek ki kell találnia, hogy milyen fűszerek, ízek vannak az elkészített fogásban. Teljesen más az emberek hozzáállása az új ízekkel szemben, ha így van felvezetve valami újdonság, mintha előre megmondanám, hogy ez egy köménymagos, feketeborsos, fahéjas pácolt csirkemell. Tudom, kicsit érdekesen hangzik ez a kombináció, de nagyon finom.

 

 

Milyen éttermet szeretnél?

 

Európában van két kedvenc helyem, az egyik Toscana, a másik Provance. Aki járt ezeken a tájakon, tudja milyen varázslatos hangulatúak itt az éttermek. Hát, valami ehhez hasonlót álmodtunk meg magunknak. Kis férőhely, magas minőség – ez a mi mottónk. Úgy körülbelül 50-70 fős étterem, lehet, hogy Tatán, lehet, hogy Pesten, de lehet hogy külföldön. Meglátjuk, mit hoz a jövő. Rengeteg a terv és rengeteg a munka, ezért még 2-3 év, mire lesz ebből konkrét elképzelés.

 

 

Otthon milyen konyhát vezettél eddig? Milyen ételeket főztél?

 

Mivel a férjemmel beutaztam jóformán az egész világot, nagyon sok tapasztalatot gyűjtöttem. Minden országban megkóstoltuk a helyi különlegességeket és ezeket az ízeket próbáltam átvinni a saját konyhámba, ügyelve arra, hogy egészséges életmódot folytassak. Szeretem az olasz konyhát, a franciát, a magyart és a szlovákot is (mivel losonci születésű vagyok). 

 

A férjem szakértő a borok területén, Villányban tiszteletbeli borlovag.

Nagyon szerencsés ember vagyok, hogy ha bármit főzök otthon, van két kritikusom, akik leülnek és megy a zsűrizés – függetlenül a műsortól.:-) Szeretem a konstruktív kritikát, mert új étel esetén javaslatokat tesznek, hogy legközelebb mit készítsek másképp. Nem titok, hogy az összes szakácskönyvem tele van bejegyzésekkel. Lassan készítenem kell egy regisztert, hogy melyik ételt melyik könyvben találom, mert rengeteg szakácskönyvem van. Szerényen azt mondom, hogy 350-400 kötetnél tartok, többnyire magyar, angol és szlovák nyelvűek.

 

Van kedvenc közöttük?

 

Attól függ, hogy milyen ételt szeretnék készíteni. Sokat forgatom a Rézi néni szakácskönyvét, amit 1875-ben adtak ki, és a nagymamám főzött belőle vagy az Ínyesmestert, amit anyukámtól örököltem. A modern külföldi séfek közül szeretem Gordon Ramsay-t , Nigella Lawson-t, a magyar kedvenceim pedig Stahl Judit, Buday Péter, és nem utolsósorban Mautner Zsófi, akinek az új szakácskönyvét nagy örömömre a karácsonyfa alatt találtam. Ezúton is még egyszer gratulálok neki a kiadványhoz!

 

Szoktatok étterembe járni?

 

Étterembe akkor megyünk, ha utazunk, de megválogatjuk, hogy hova. Nehéz itthon jó éttermet találni, és nem biztos, hogy amit sztárolnak, az nekünk is ízlik. Az a véleményem, hogy nagyon sok jó étterem van Magyarországon, melyek nincsenek benne az étteremkalauzokban. Viszont  voltunk olyanban is, ami benne van a kalauzok szerinti 10 legjobban és ennek ellenére csalódottan jöttünk ki.

 

Törzshelyetek van?

 

Ez attól függ, hogy hol tartózkodunk, milyen nap van, milyen évszak. Ha finomat és kiadósabbat szeretnék enni, akkor a Rosensteint választom, ha jó salátát szeretnék, akkor a Leroy-t, ha japánt, akkor a Wasabit. Balatonfüreden rendszeresen étkezünk a Balaton étteremben, ott már szinte törzsvendégek vagyunk. Szerintem ez a környék legjobb helye. Kár, hogy az átmenő turisták nehezen találják meg.

 

 

Kit hívnál meg magadhoz szívesen vacsorára?

 

Több embernek is szívesen főznék. Elsősorban Boris Laci mesterszakács barátomnak, aki a példaképem és sokat tanultam tőle a Magyar Konyha stúdióban. Ő pillanatnyilag Strassbourgban a magyar nagykövetségen készíti a finomabbnál finomabb fogásokat.

A következő Bíró Lajos lenne. Neki már főztem, de az felfokozott állapot volt, versenyszerűen. Azért valljuk be őszintén, egy jó hangulatban tellő otthoni főzésnek nincsen párja.:)

A külföldiek közül Gordon Ramsay-t hívnám meg. Szeretem a stílusát, bár néha durva, de amihez hozzányúl, az jól működik. A receptjei könnyen főzhetők és finomak.

 

A verseny során Bíró Lajosban egy fantasztikus embert ismertem meg. Voltak szóváltásaink, vagy inkább véleményváltásaink. Szerintem én voltam az egyetlen, aki kamerán kívül hangot adott az ellenvéleményének. Pillanatnyilag a Magyarországon élő séfek közül nekem ő a példaképem. Nagyon nagy tudású ember és köszönöm neki, hogy eltölthettem mellette 10 hetet, mert sokat tanultam tőle.

Az elején furcsa volt a szigorúsága, keménysége, de utána megszoktuk. Tudomásul kellett venni, hogy neki ilyen a stílusa és alapjában véve jót akar. Ha nem lenne ilyen kemény és következetes, nem érhetett volna el ilyen eredményeket. Amellett pedig úgy gondolom, hogy nagyon igazságos a dolgozóival szemben is. Annak a kritikának, amit ő mond, megvan a helye. Szavajárása volt, hogy keveset dicsér, ha csendben van, az már jó.

 

 

A gasztronómián kívül még mi érdekel, mivel töltöd a szabadidődet?

 

A munkámból kifolyólag – rákbetegség gyógyításában és megelőzésében hatékonynak bizonyult gyógyhatású készítmények kizárólagos forgalmazója vagyok Szlovákiában és Csehországban – nagyon kevés a szabadidőm. A nap 70%-át a betegeimmel és az orvosokkal való tanácsadás tölti ki. Szabadidőmben a főzésen-sütésen kívül szívesen motorozom és vitorlázom a családommal és a barátaimmal. Sokat olvasok, zenét hallgatok, a családommal foglalkozom, vagy sportolok, például: jógázom, hastáncolok, mert bizony ügyelni kell a testre, lélekre egyaránt.

A kép forrása: Viasat3

Holnap is főzni fognak – 3. rész: Interjú Csabával

 

 

 

Címkék, kategóriák

Címkék: Mesterszakács
Kategória: Sztárséfek