Éva után Angéla válaszolt a kérdéseinkre. Az interjúból kiderül, megtalálta-e a helyét a fiatal lány a verseny után a gasztronómiában.
Mi történt veled a műsor óta (elsősorban gasztronómiai szempontból)?
Megváltozott az életed?
Milyen szerepet tölt be a gasztronómia most az életedben?
Szerelmes lettem a szakmába, ez már tagadhatatlan.:) Pont múltkor beszélgettünk Mautner Zsófival (a Chili és Vanília blog szerzője – a szerk.) arról, hogy nehéz ezt kezelni. Szinte már mindig erről beszélnél legszívesebben, minden beszélgetés végül az ételek felé kanyarodik. Azt viszont mindig szem előtt kell tartani, hogy lehet, hogy én elvakult vagyok, de nem biztos, hogy másokat ez annyira érdekel. Szerencsére a közvetlen környezetem vevő rá, főleg ha meg is eheti a beszélgetés tárgyát:)
Viktor mellett, Zsófival is elkezdtem dolgozni, szerencsére ő is visszavár szeptembertől. Jelen pillanatban ugyanis Balatonszemesről írok:) Kaptam egy két hónapos ajánlatot Csapody Balázstól a desszert pályára. Zsófival is imádok együtt dolgozni, mellette szerettem meg a kisebb rendezvényeket. Emellett kicsit segédkezem a Vendéglátás magazinnak, és a Dining Guide-nak is, ami megint egy másik világ, hiszen a gasztromenedzsmentről és a gasztrosajtóról szól. Jó mindenbe belekóstolni, és ezzel végre egyre tisztább és konkrétabb, hogy mihez fogok kezdeni a közeljövőben.
Miben fejlődtél azóta?
A fejlődés egy hosszú és soha véget nem érő örömteli folyamat. Amit tapasztalok, vagyis inkább érzek, hogy az ízvilágom kifinomultabb lett, kezdem érezni, melyik az az ízvonal, amiben kifejezhetem önmagam, természetesen nem öncélúan. A legnagyobb dilemmám jelenleg az, hogy a Kistücsökben mikor megkérdezik tőlem, hogyan találtam ki egy desszertet, nem tudok rá válaszolni. Mert egyszerűen csak jön, gondolkodom, rajzolgatok, és pár papírfecni után ott az eredmény. Gondolom akkor fogok tudni beszélni igazán fejlődésről, ha meg is tudom indokolni, de egyelőre érzések alapján működöm. Állítólag ez nagy szerencse, mert így könnyebb a tudást is magamba szívni. Én ahogy tehetem, szívom magamba, mint a levegőt, és leírok mindent, hogy sose felejtsem el. Esténként mindig megkérdezem, mi volt a visszajelzés a desszertekkel kapcsolatban, ha kihívnak a vendégek, mindig meghallgatom a véleményüket, legyen az bármilyen kritikai észrevétel.
Hogy 26 éves koromra sikerült kitalálnom, mit is akarok a nagybetűs élettől:) Komolyabbra fordítva, nem büszkeséget érzek, ez inkább folyamatos jó érzést ad, hogy a szakmába kerültem. Ha nem dolgozom, akkor vagy épp egy versenyen vagyok, mint néző, vagy , mint legutóbb az Év konyhája díjátadón. Visítottam és ujjongtam, mikor Takács Lajos kapta meg. Azon az estén meg is köszöntem neki, hogy bárhogy is nézem, ha ő nincs, és nem segít akkor a hóbortosnak induló szenvedélyemben, pontosabban a szakdolgozatomban, nem biztos, hogy lett volna Mesterszakács, onnan Viktor, Zsófi, Vendéglátás magazin, Dining Guide, Kistücsök…
Visszagondolva jó döntésnek bizonyult a Mesterszakácsba jelentkezni?
Így visszagondolva jó döntés volt, hiszen másképp nem hiszem, hogy itt tartanék, ahol most vagyok. Nem abban hiszek, hogy a Mesterszakács mutatta meg, van hozzá érzékem, az inkább erős elhatározottságot adott. A műsor után megkaptam a lehetőségeket a fejlődésre és a bizonyításra. De sokat kell még tanulnom.
Sokan kérdezik tőlem, mi lesz a Kistücsök után. Fogalmam nincs, vannak “ajánlatok”, vannak már fix programok Zsófival, megyek vissza Segal mellé tanonckodni, ez biztos. Nekem most az a legfontosabb, hogy kihozzam a lehető legjobbat a Kistücsökben. Most ez a legnagyobb lehetőség és a legnagyobb kihívás.
) A műsor óta nagyon jóban vagyunk, nekem ő mindig a legnagyobb kritikusom lesz, jó értelemben.A kép forrása: Viasat 3
Címkék, kategóriák
Címkék: Baracskay Angéla, MesterszakácsKategória: Sztárséfek
